Megfigyelés és kreativitás

Mit szeretnénk elérni valójában a fotográfiában? Azt szeretnénk elérni, hogy képeink pontosan azt kommunikálják, amit üzenni akarunk, méghozzá a lehető legjobb esztétikai, tartalmi és technikai minőségben. Ezt próbáljuk elérni, függetlenül attól, hogy mit fényképezünk. Ez az a képesség, ami a fotózni tudást jelenti.

A fotózási készség fejleszthető. Nem igaz az, hogy erre a szakmára fotós szemmel kell születni. Nem igaz az sem, hogy valaki nem alkalmas erre a tevékenységre. Tény, hogy nem egyforma képességgel jövünk a világra. Van akinek könnyebben megy, van akinek több figyelmet kell fordítania a dologra, többet kell tanulnia és többet kell gyakorolnia. Megfigyelhetjük, hogy akik könnyedén érnek el látványos eredményeket, azok az élet más területein is sokkal jobban boldogulnak. Miért van ez?

Ha a dolgokhoz való hozzáállás szerint csoportosítanánk az embereket, akkor jól elkülönülne két csoport. Az egyikbe azok tartoznának, akik úgy gondolják, hogy szükségük van valakire, aki megmondja nekik, hogy mit és hogyan csináljanak. Egyfajta függőséget alakítanak ki, és folyamatos megerősítésre van szükségük. Ők azok, akik nagyobb erőfeszítéssel, fokozott koncentrációval és túl sok gondolkodással működnek. Előszednek minden tudást, amit csak tanultak, kiértékelik az adatokat, és ez alapján cselekszenek. Ez úgy néz ki a fotózásra viszonyítva, hogy veszik a rengeteg tudásanyagot, kielemzik, számolnak, mérnek, apró lépések jól megfontolt sorozatában gondolkodnak, majd ez alapján valahogyan elkészítik a képet. Ez a fajta gondolkodás lassú, befelé fordítja a figyelmet, és meglehetősen sok energiát, összpontosítást és gondolkodást igényel. A befordult (introvertált) ember kevésbé látja meg azokat a lehetőségeket, amelyek ott hevernek előtte, mert az elraktározott tudásanyag kiértékelésével van elfoglalva.

A másik csoportot azok az egyének alkotják, akik néznek. Gondolkodás helyett megfigyelik a valóságot, és szabadon cselekszenek. Természetesen vannak olyan ismeretanyagok és technikai jártasságok, amelyeket tudni kell ahhoz, hogy jó eredmény szülessen, azonban ez is sokkal könnyebben alkalmazható pusztán a megfigyeléssel. Ha látjuk, hogy kevés a fény, akkor tudjuk, hogy mit kell tennünk ahelyett, hogy a kelleténél többet agyalnánk rajta. Tévhit, hogy ez a rengeteg gyakorlásnak és a tapasztalatnak az eredménye. Ez a megfigyelésnek az eredménye. Bizonyítja az a tény is, hogy akik néznek és megfigyelnek, azok értik és tudják is azt, amit tanulnak.

A tanulásra természetesen szükség van, hiszen ezek nélkül nem boldogulnánk. Az elméletet meg kell tanulni, ahogyan szükséges némi gyakorlatot, jártasságot is szerezni. A gondolkodás sem az ördögtől való dolog, csak a túlzott filozofálás az, ami gátolja az ideális cselekvést. Tehát nem végletekről beszélünk, hanem optimális működésről.

A nézés kifelé fordítja a figyelmet. A kifelé irányuló figyelem teszi lehetővé az érzékelést, és a környezet iránti érdeklődést. Érzékeljük a teret, a tájat, a fényt, a színeket, az érzelmeket, a látványt, és mindent, ami meghatározza az összhatást. Az érzékelés az alapja a kreativitásnak is. A kreativitás azt jelenti, hogy szabadon képesek vagyunk tervezni, majd azt meg is valósítani. Nem úgy, ahogy sikerül, hanem úgy, ahogyan azt megálmodtuk. Így lesz igazi művészi értéke képeinknek, és így hozunk létre egyre nagyobb szabadságot az alkotásban.

Tehát amit próbálunk tenni az az, hogy lecsökkentjük a túl sok gondolkodást a minimálisra. A túlzott agyalás az, ami gátolja a cselekvést. A gondolkodás a tanult adatok kiértékelése és a korábbi tapasztalatokból levont következtetésekből áll. Optimális esetben nézünk, megfigyelünk, és minimális gondolkodással és minimális erőfeszítéssel cselekszünk.

Az optimális működés elérésének egyik módja az, ha a döntési időt fokozatosan csökkentjük. Gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy mikor azon filózunk, hogyan készítsük el a képet, és gondolkodunk a beállításokon, akkor az agyalás helyett inkább exponáljunk. Nézzük meg az eredményt, és ha kell, korrigáljunk. A korrekción sem érdemes túl sokat gondolkodni. Ennek a módszernek a rendszeres alkalmazása rövidesen meghozza a kívánt eredményt. Ugyanezt kipróbálhatod az életed más területein is, ahol gyakran töltöd az időt töprengéssel. A túl sok gondolat az, ami az utadban áll. Nem véletlen mondja a művelt angol: Just do it! Csak csináld!

Mit gondolsz, miért van az, hogy a kapásból készített fényképek sok esetben milliószor látványosabbak mint a beállított pozitúrák? Azért van ez, mert sem a fotós, sem pedig a fotóalany nem gondolkodik azon, hogy mit csináljon. Egyszerűen nincs rá idő. Az idő a fényképezést akadályozza, mivel a pillanat múló dolog. Minél több időt viszel az alkotásba, annál kevésbé lesz hatásos a munkád. Az időd nagy részét fordítsd inkább a megfigyelésre, figyelmed helyezd a külvilágra, és ha így teszel, akkor sínen vagy.

Részlet a Bevezetés a fotográfia világába című könyvből.

Fényképezési alapismeretek

Ebből a könyvből garantáltan meg fogod érteni, hogy mi is valójában a fényképezés és hogyan kell elkészíteni egy fényképet, hogy az szép, esztétikus és hatásos legyen.

A fotográfia világa megismerhető, és a fényképezés bárki számára könnyen megtanulható. Bár úgy tűnhet, hogy a művészet e területe igazán csak a különleges érzékkel rendelkezők számára teremtetett, azonban ez nem igaz. Minden azon múlik, hogy mennyire érthető számodra mindaz, ami a fotográfia alapját képezi. Ez a könyv a megértést szolgálja. Azért írtam meg ezt a könyvet, hogy érthetővé tegyem azt, ami látszólag érthetetlen.

Részletes tartalom

© Copyright 2018. SzalayFoto.com, Szalay Krisztián. Minden jog fenntartva. A honlap tartalma a szerzői jog védelme alatt áll. Az engedély nélküli másolás vagy publikálás jogsértésnek minősül.