Van még létjogosultsága a filmes fényképezésnek?

Na,csak sikerült feltöltenem!Szóval a váztól nézve első tekerentyű piros pöttyel 1-60-ig kék szín,125-1000-ig fehér.Második tekerentyű ha jól tudom a rekesz 3.5-22 között állítható azt nagyjából sejtem (Előző tulajdonos szerint-Borús időben : 3.5-5 Nappal:5.6 -8 Verőfényben: 8-22. Harmadik t. 28-85,aztán van a negyedik amivel élesítek itt aztán van annyi szám meg betű,hogy nem sorolnám fel.A képből látszik valamennyire.
Most úgy érzem magam mint Vackor az elő B-ben! :-)

2015-07-14 20:34:56 • Szilágyi Zoltán

2015-07-14 20:25:15 • Szilágyi Zoltán

Van-e még létjogosultsága a filmes fotózásnak?Egy biztos nálam most feje tejére állt minden!Van egy Olympus OM20-as gépem hozzá egy Sigma 28-85mm obj.Az első tekercsem(Fuji 200) eredményét ma kaptam kézhez.(Rossmann Kodak papír),mintha új gyerek jött volna a családba!Hozzáteszem fogalmam sincs, hogy mit hova kell állítani a gépen vagy az objektíven.
Még az oldallal való találkozásom előtt készítettem a képeket,nem volt kivel megbeszélni a témát.Hát így indultam 1. kép készítése előtt jegyzet: milyen évszak, milyen volt az idő, mennyi volt az idő, mit állítottam gépen, mit az objektíven, 2. kép ugyanez.Valamihez kellett viszonyítanom, hogy legközelebb mit, hogy csináljak.
Gyönyörű színek, számomra megfelelően eltalált pillanatok,helyzetek!(madarak,fák ,bogarak stb.),a 36 képből kb 10 sikerült ,amire egy fotós azt mondaná -kuka!De az a 10 kép olyan önbizalmat adott, hogy benne az új film a gépbe!A színeket nem tudom leírni, vm. csoda mintha HDR képeket néznék.
Elérkeztünk a kérdésekhez,(persze a papírt elhagytam amire felírtam a beállításokat :-) )
  -  Ha nem feszesen fűztem be a filmet akkor az minden képre kihat?
  -  Amikor elsütöm a gépet akkor vm hatalmas bemozdulás érezhető,tehát nagyon erősen kell tartanom,ez normális dolog?
  -  Kb. félig lehetnek az elemek ez mit befolyásol?Holnapra jön 20 db elem azzal egy darabig elleszek 2019-ig jók,addig le kell merítenem(hozzáteszem új elemek voltak benne csak elfelejtettem off állásra rakni,mint kiderült ez volt az első tanulópénz!)
  -  Záridő,fogalmam sincs hol kell beállítani,meg a többit se!Felrakok egy képet,ha vk tud segítsen ki kérem,mi micsoda,meg mit állítsak rajta,hogy akár 12-15 kép is sikerüljön.
  - A legfontosabb szemüveges vagyok (minuszos),és szemüveg nélkül állítottam élesre.Lehet itt kezdődik a gond?Szemüvegbe kényelmetlen volt,szereztem kontaktlencsét!(egyenlőre még tartok tőle,de mindent megteszek,hogy jók legyenek a képeim!)
                                                                                          Köszönettel:  Zoltán

2015-07-14 18:49:02 • Szilágyi Zoltán

Csak egyet érteni tudok az előttem szólókkal.
Filmes géppel tanultam fotózni, mert hirtelen csak azt engedhettem meg magamnak, és kicsit még cikinek is éreztem. Majdnem egy év eltelt, mire meglett az első digitális gépem. Ekkor történt a nagy fordulat. Míg a filmes géppel készült fotóknál minden kocka fontos volt, mindnek jelentősége volt, a digitálisnál egyáltalán nem éreztem ezt. Egyszerűen oda a varázsa. Hiába a nagy felbontás és a steril minőség, valahogy nem ugyan az. Mostanság kezdem úgy gondolni, hogy filmre fotózni nem hogy nem "ciki", hanem egy nagyon különleges dolog. Biztosan visszatérek hozzá.

2015-07-02 08:47:43 • Katkó Blanka

Nem tudom van e értelme az összehasonlításoknak. Minden kategóriában vannak topp masinák.
Ha pl. a Mamiya 645 AFD Credo 80 combót próbáljuk összehasonlani a Practikával akkor bizony az utóbbi bukik. Persze változtak a dolgok, mára kevesebb a kínálat a fimekből, de azok jobbak is mint korábban.
A Kodak ektar 7FE dinamika tartománya igen komoly, de kell hozzá egy ütös lencse is és csak akkor lehet a Credo 80-al ami 12,5 FE dinamikatartománnyal rendelkezik versenyeztetni,ha legalább 6x9- re fényképezek, akkor vannak kb. pariban. Egy másik persze, egy hazai piacra dolgozó fényképész mikor tud ilyet venni, de és ha megveszi valaha kitudja e termelni az árát, és még sorjáznak a kérdések, pl. érdemes e, hiszen többségében monitoron nézik a képeket, ott meg már nem lehet észrevenni a különbséget, hogy egy közepes fullframes-el készült e vagy valami hitec hasinával. Szerintem is összefér a kettő, az már más kérdés, hogy vannak olyanok akik istenítik az egyiket a másik kárára. Én úgy fogalmaznék, hogy ez egy másik kor, ahol megváltoztak a felhasználói szokások, szeretnek az emberek fotelből mindent elérni és ez a digitális vagy digitalizált tartalom. Régebben a kisfilmes gép volt a szakma igáslova, ma a digitális, hogy ez jó e vagy sem ez már egy filozófiai kérdés. Azt viszont tudom, hogy én miért maradtam a filmnél, mert én a képet még ilyen ósdi módon a falon képzelem el.

2014-01-18 08:11:42 • Parsberg Erich

A Led Zeppelines dolgot nem is tudtam, de meg tudom érteni. A bakelit után érdekes volt a CD. Emlékszem, hogy figyeltem a steril hangját. Aztán elmúlt varázsa pár év alatt. Igaz, hogy több CD-m van mint vinyl lemezem, de utóbbinak akkor is lelke van.

Ugyanez volt nálam a fényképezésnél is. Amikor a fotós sulit végeztem, akkoriban még csak elvétve lehetett találkozni digitális kamerákkal. Ilyen volt a Sony Mavica, ami 1.44 Mb-os floppy lemezre rögzítette a képeket. Igazi csoda volt. Vékás Magda fotóművésznő volt a labor tanár. Emlékszem, hogy a negatív hívások alatt beszélgettünk, hogy lesz majd digitális és én azzal fogok fotózni. Aztán persze eljött ez az idő is. Minolta X-700-zal dolgoztam, amikor megvettem az első digitális bridge gépem (Fuji FinePix S602 Zoom), majd rá pár évre az első DSLR-t, a Nikon D80-at két nagyon jó optikával. Tetszett minden, hűdejó... aztán valami csak nem volt az igazi. Csodálatos, steril kép, de az az élet hiányzott belőle, amit korábban a film adott. Most is így vagyok ezzel. Rájöttem, hogy a két technika tökéletesen megfér egymás mellett.

2014-01-16 22:55:16 • Szalay Krisztián

Ugyanez volt a tapasztalatom, Omisban voltunk nyaralni pár éve, és ugyanonnan volt fényképezve a táj egy Prakticával megy egy Sony Cybershottal, a színek minőségében döbbenetes volt a különbség a Praktica javára, pedig az scannelt kép volt. Este keresgéltem is a két képet, hogy feltegyem, de a Sonyval készült képet sehogyan sem találtam, pedig ütős lett volna a kontraszt, én Fujicolor 200 ASA filmet használtam, és főleg a zöld és a piros színek voltak mindig sokkal sokkal szebbek, és voltlak láthatók ezen színeken belül az árnyalatnyi különbségek mint a digi képeknél. Emiatt is vártam egészen egy évvel ezelőttig is a vásárlással..
(kicsit off: Itt korábban írva volt a bakelit meg a CD közti különbség egy hasonlatban. Nem véletlen, mikor pár éve megjelent egy Led Zeppelin válogatás, Jimmy Page ragaszkodott a bakelit kiadáshoz is !)

2014-01-16 21:24:06 • Dr. Fenyő József

Találtam a neten olyan képeket, ahol ugyanazt a témát lefényképezték filmes és digitális géppel is. A képeknél a bal oldali a filmmel készült, mellette jobbra van a digitális változata. A film típusát konkrétan nem tudom megmondani (a tengerpartos talán Kodak Ektar, de nem bizti), de azért érdemes összehasonlítani a két technikát. Ja, és persze az magától értetődő, hogy a filmes változat a vegyszeres hívás után még szkennelve is van, és az adatvesztés ellenére is részletgazdagabb.

2014-01-08 19:55:52 • Szalay Krisztián

Én még filmen nőttem fel, de az új generáció már nem, őket egyre inkább kezdi érdekli a hagyományos képalkotás. Sajnos viszont azt vettem észre, hogy ez merőben technicizmus sokak részéről, ami kezdődik egy Yashica-val majd ahogy engedi a pénztárca folytatódik a Hasselblad-al, mert jó képet csak KF.-ben lehet csinálni. Nem tudom hol kezdődött, de nem lenne igazságos rákenni a digitális korszakra, hogy nem vizuálisan kommunikálunk, hanem szép képeket akarunk csinálni, ami többnyire kimerül a technikai tökélyben. Fényképezni bármivel lehet, ami erre alkalmas és ha megnézzük a múlt híres képeit bizony nyomát sem látjuk a tökélynek, vagy amit manapság annak hiszünk. Világunk túl van képesítve, szaknyelven szólva, csak az a baj, hogy a minőség, amit én egyszerűen a mondanivalónak neveznék kiöntjük a fürdővízzel mint azt a bizonyos gyereket. Persze mindenki azzal játszik amit elér és ami neki kedves, de ne háborodjon fel ha közszemlére teszi a munkáját és esetleg nem ájulnak el tőle, mert bizony van erre példa szép számban. Születnek nyakra-főre a klasszikus fotóval foglakozó fórumok, a jól felépült szociometriai hálójukkal és vak vezet világtalant alapon azt szeretik aki buta és lehet neki osztani az észt, de ha valaki meg mer fogalmazni egy negatív, de építő jellegű kritikát, azon nyomban közellenséggé válik.  Meg kellene érteni a kritika nem valaki ellen van, hanem valami mellett. több embert ismerek aki szerelmese a fényképcsinálásnak, és sokszor elmondom nekik, hogy értem én, hogy kiakarja magát fejezni, csak még zavarja ebben a gép. Nem tanács, csak egy gondolat, amit a saját bőrömön tapasztaltam meg: a sok kütyü és bonyolult technika csak gátolja a fényfaragást.

2013-10-10 02:57:56 • Parsberg Erich

Észrevettem egy érdekes dolgot. Amikor egyéni képzésre jön hozzám valaki és elkezdjük a tanulást, mindig beszélek a filmről, annak működéséről. Véleményem szerint szükséges ahhoz, hogy valaki tökéletesen értse, hogy mi miért történik úgy a fényképezésnél, ahogy történik. Azt veszem észre, hogy szinte nincs olyan ember, akit érdekel a fényképezés és ne érdekelne a filmes technológia. Sokan nem is gondolják, hogy milyen lehetőségeket rejt a film, csak amikor a meglévő tudás birtokában néznek rá és hasonlítják össze a digitálissal. Nyilvánvaló az is, hogy a digitális nyújtotta kényelemről és hatékonyságról nem egyszerű lemondani, de szerintem erre nincs is szükség. Tökéletesen megfér együtt a két technika.

2013-10-01 14:24:22 • Szalay Krisztián

Kiegészítés képpen csak annyit kívánnék hozzátenni ,hogy a bíróságok bizonyítéknak nem fogadják el a digitális képet,mert manipulálható.Viszont az analóg negatív filmről készült képet igen.

2013-09-13 22:00:55 • Kovács István

Üdv! A filmes technikának szerencsére megvannak mai napig is a követőik és legalább olyan ütemben fejlődik, mint a digitális dolgok. Való igaz, hogy egy kissé háttérbe szorult, de a nagy moziipai cégek továbbra is filmre forgatják filmjeiket (persze, vannak kivételek). Ennek egyszerű oka van: pont a folyamatos fejlődés teszi ezt szükségessé. Hiszen, ha belegondolunk, mekkora élmény volt a VHS technika. Ha a mai fullHD-s tv-ken megnézünk egy VHS felvételt, hááát… Ha a filmeket digitálisan rögzítenék, akkor egy idő után , a fejlődés miatt nézhetetlenek lennének. Hiszen, amikor a fullHD megjelent, mindenki azt harsogta, hogy ez a csúcs, aztán már lassan jön a 4K. Tehát, ha valaki a fullHD kamerájáal készült videóját pár év múlva a 4K-s tv-jén akarja visszanézni, akkor az olyan lesz, mintha most VHS-t nézünk. Viszont a régi (‘60-as, ‘70-es, ‘80-as években) filmre készült mozikat, "csak" újra kell szkennelni az aktuálisan elérhető legmabasabb szintű szkennerekkel, és máris van fullHD-s StarWars a 80-as évekből. Nagyjából hasonló a helyzet a fényképekkel. Egy régebbi (1Megapixel) digitális gépre már azt mondják, hog az már csak thumbnail kép készítésére alkalmas, de közbe hosszan gyönörködünk egy ‘70-es években készült dián. Nem beszélve az archiválási problémákról. A digitális kép archiválása elég sok gondot vet fel: Mekkora tárhály kell neki, mikor megy tönkre a HDD, ha tönkre megy, ki tudom-e nyerni a képeimet róla, van-e róla backup, ... Ez folyamatos költségterhet jelent. Egy film archiválása annyi, hogy lefűzöm egy mappába, amit felteszek a polcra és ott lesz még x év mulva is. Sokszor elgondolkozom azon, hogy azok a szülők, akik telefonnal a kezükben rohangálnak a csemetéik után, hogy minden mozdulatát megörökítsék a gyermeknek és gyakorlatilag azonnal megy fel a fb-re mindenféle gondolkodás nélkül, vajon fog-e tudni a gyerekének 15 év múlva képeket mutatni arról, hogy milyen kisgyerek volt is ő. hiszen az emberek nagy része egyetlen mappába, szortírozás nélkül dobálja bele a képeket. Ha ezekből a képekből néhány filmre készülne, vagy legalább kinyomtatnák, akkor tuti lenne tényleges emlék. De most egy kicsit elkanyarodtam a témától.

A másik nagy mérgelődésem tárgya szokott lenni, hogy amikor állok a buszmegállóba és a kb 20 centire mellettem lévő plakátot nézem, akkor kénytelen vagyok észrevenni, hogy a digitális technika sem jó mindenre. Mivel ebben az esetben nem látom a tényleges képet, csak a pixeleket számolgatom. Viszont, ha ezek a képek filmre készültek volna és optikailag nagyítják, mint régen, akkor a képet látnám és nem foglalkoznék a pixelekkel. Amikor ezt felvetem néhány fotós barátomnak, mindig az a válasz, hogy

a full frame szenzor mindenre jó

Trmészetesen ehhez hozzá tartozik, hogy nem elég a filmet szépen exponálni, ha nem tudom laborálni. Van szerencsém látni a házi laborálás és az egyórás labor hívása közötti különbséget, aminek hatására úgy döntöttem, hogy inkább megtanulok laborálni. Tehát, ha őszinték akarunk lenni, akkor végog kell nézni a teljes folyamatot és azután eldönteni, hogy mit is akarunk. Azt is hozzá kell tenni, hogy a digitális fotózás is igényli a képek "előhívását", bármennyire is tiltakoznak ellene páran. Ezalatt azt értem, hogy a fehéregyensúlyt helyre tenni, az esetleges dőlést korrigálni (nem a látószög miatti dőlést, hanem a ferde géptartást), szükség esetén az expozíciót korrigálni. Ezeket a dolgokat a filmel is elkövették/elkövetik.

Összefoglalás képpen azt mondanám, hogy van szerepe a folmes fotózásnak a mai napig is és remélem, hogy még sokáig lesz, csak a szükséges infrastruktúráról is gondoskodni kell és nem elég a gépet megvenni. Illetve meg kell találni azt a területet, ahol jelenleg is eladhatóbb a filmre készült fotó, mint a digitális (amennyiben nem csak hobby a cél).

2013-09-13 16:24:16 • Ursinyi Ottó

Csak, hogy nem hagyjuk abba, már azért is ne, mert érdemel még szót a téma. Anno a 90-es évek elején,közepén jelentek meg az első digitális gépek, ami valójában egy analóg gép volt a hátfala ccd és még az alján is egy hatalmas képződménnyel, ha jól emlékszem Nikon N80-as váz és Kodak DCS 410.
Presztízsből vette a szerkesztőségünk,az én legnagyobb örömömre, hogy nekünk ilyen is van. Én csak másfelesnek hívtam, mert másfél millióba került és másfél perc kellett amíg a másfél millió pixelnyi állományt letöltötte és újból tűz-kész volt.
A súlyáról nem is beszélve, és arról sem, hogy kellett még egy filmes vázat is cipelnem, mert ugye ha minőség kellett, ő nem játszott. Persze azóta változott a világ, ha nem is éppen arra amerre szeretnénk, de ma olyan kompaktom van ami a farzsebemben elfér (Fuji X10) és voltaképpen fénymérőnek használom, mert még annál is kisebb. De ahogy az őseink mondták: az óra körbe jár, azaz nem messze az az idő amikor a régi jó masinákon csak lecseréljük a hátfalat, vagy a filmpatron helyére beillesztjük a ccd-t És digitálisba nyomjuk, ha akarjuk, a Nikontól a Zorkij-ig.

2013-07-22 19:27:50 • Parsberg Erich

Még az előző poszthoz kiegészítésként kerestem középformátumú gépekről képeket. Látszik, hogy a gépváz nem mai gyerek, de univerzálisan használható filmmel és digitális hátfallal is. Nagyon jó kis mechanikus szerkezet ez a mai napig is. Természetesen vannak újabb gyártmányú vázak is. Az alkotott kép minősége pedig jóval meghaladja a kisfilmes társait.

Ennyiben nem merült ki a történet, mert a digitális hátfal vagy a film magazin helyett instant filmre is fényképezhetünk. Érdemes megnézni ezt a videót. Igazi csemege. :)
http://vimeo.com/43514311

2013-07-20 11:18:24 • Szalay Krisztián

A digitális technika akaratlanul is elvette az analóg fényképezés hangulatát és életérzését. Aki fotózott filmre is, az nagyon jól tudja, hogy miről beszélek. Úgy gondolom, hogy mindkettőnek megvan a maga területe és létjogosultsága, és nem feltétlen az ár tekintetében. Ahol az egyik technológiánál az eszköz a drága, úgy a másiknál a járulékos költségek. Tény, hogy a digitális fényképezésnél a feldolgozás és a tárolás jelentősen egyszerűbb, de nem szükséges mindig az egyszerűséget keresni.

Említetted a hibrid Mamiyát. Osztom a véleményed, én is a középformátum területén keresem az igazán jó megoldást. Hasselblad V sorozat vagy a Mamiya. Össze nem lehet hasonlítani az alkotott képet egy azonos árfekvésű digitális gép árával. Aztán van még egy tényező. A képrögzítő felület - mindegy, hogy film vagy szenzor - mérete értelem szerűen befolyásolja a gyújtótávolságot is. Elég, ha megnézzük a kompaktokat. A kompakt gépekben van egy kis szenzor. Ha veszünk például egy 200 mm-es gyújtótávolságot kisfilmes méret esetén, a kompakt méretében az nem 200 milliméter lesz, hanem jelentősen rövidebb. Ahogy csökkentjük a méreteket, úgy változik az optikai hatás is. Próbáljunk meg telefonnal vagy kompakttal olyan csekély mélységélességet elérni mint amilyet a kisfilmes megfelelőjével el tudunk érni. Nem fog menni. Ahogyan a telefonok vagy a kompakt gépek viszonyulnak a kisfilmes mérethez, ugyanúgy viszonyul a kisfilm a középformátumhoz. Tehát hiába van egy csoda Canon EOS 5D Mark IV vagy Nikon D4X gépünk, optikai hatásban nem fogja produkálni azt, amit akár egy jó öreg középformátumú masina. Ráadásul a gép vázán egy mozdulattal cserélhetjük a film magazint digitális hátfalra vagy fordítva.

2013-07-13 14:25:57 • Szalay Krisztián

Tények és egy kis matek: én analóggal kezdtem, majd kísérleteztem a digitálissal is, egy alkalommal rájöttem, hogy egy eseményre ellőttem 900 képet, ezt annak idején 2 leica tekercsel simán abszolválom.
Azt leszámítva, hogy meglehetősen lélekölő volt a gép előtt ülve szelektálgatni, kezdett a képességem is alábbhagyni, amit korábban készségszinten tudtam. Nagyon hamar megváltam a digitálistól és maradtam a hagyományosnál, ma már csak egy kompakt digim van, ami a polaroidot váltja ki. Ha egy kicsit számolunk, rögtön kiderül, hogy egy közepes DSLR cca. 1 millió, plusz lencsék 100 ezernél gyakorlatilag kuka, mert bárcsak a zárat kellene cserélni, de addigra annyit fejlődik a technika, hogy eladhatatlan, elavulttá válik. A matek része pedig az, hogy ha csak a vázat nézzük 1db. expo kb. 6-7 Ft. és ha még azt is hozzávesszük, az én példámból, hogy nyomtam mint süket a csengőt, még többe van, míg analog kisfilmre 8 Ft. egy expo, tehát akár ki is jelenthetjük az utóbbi gazdaságosabb. Ha még azt is belevesszük, hogy netalán értékesíteni szeretnénk a képet, nagyobb az esély egy galériában hiszen van validitása a képnek, azaz garantáltan a lencse előtt volt a látvány ami a képre került. Kicsit még a filmekről, bár mára szűkebb lett a keresztmetszet, de egyértelműen fejlődtek a filmek is, nem beszélve a nem ritkán 50-60 éves lencsékről is csak jókat lehet mondani, hiszen jóval meghaladták a korukat, az akkori gyengébb nyersanyagokhoz, még sokak is voltak, bizonyítja ezt, hogy a mai digitális csodákon is előszeretettel használják őket. Digitális kontra analog kérdésre már van okos megoldás pl. Mamiya hybrid masinák ahol lehet digitális és filmet használni egyaránt, szerintem erre megy a jövő.
              Szép fényeket:Parsberg

2013-07-13 13:23:31 • Parsberg Erich

Van-e még létjogosultsága a filmes fotózásnak? Nos jó kérdés. Úgy gondolom mind addig van, amíg lehet filmet kapni, és van olyan szalon ahol ki is dolgozzák a képeket. Én magam részéről még mindig szivesen fotózok hagyományos tükörreflexes géppel. A fekete fehér képeit kimondottan szeretem. Nyilván szubjektív dolog, de szerintem szebbek a tónusok, mint a digi. gépeim bármelyikének. Az analóg gépem CHINON CE-4 és 1:1.4/50 -es obija van melynek gyüjtőlencséje 50mm.. Bár, már nem hívogatok elő negatívoka otthon, de egy fotósbarátom laborjában, ha tehetem szívesen jelen vagyok a kép "születésénél". Ez még mindig ugyan olyan izgalmas mint 20 évvel ezelőtt.

2013-02-12 16:49:59 • Soltész Zoltán

Szerintem van! :) Én még csak most kezdek ismerkedni a fényképezés világával, de már most érzem, hogy a filmre történő fotózásnak különleges hangulata van! Kezdve rögtön a film befűzésével. Továbbá egyedülálló izgalmat ad a fotozásnak, hogy maximum 36 lehetősége van az embernek. Itt nem lehet 500-600 képből kedvünkre válogatni és törölni. Itt sikerülnie ,,kell’’ a képnek. Fontos szempont az is, hogy egy analóg tükrös gép töredékébe kerül digitális testvérének, viszont képminősége nem marad el attól. Én is ezért választottam első tükrös gépemnek egy analóg masinát (Canon EOS 3000N).
Véleményem szerint a képminőség és az egyedi hangulata miatt van még jövője a technológiának.

2013-02-05 21:49:35 • Berta Dániel

Nem vagyok biztos abban, hogy van létjogosultsága. Más jogosultságai vannak. Egyszerűen imádni való az érzés, hogy fyzikailag is mi készítettük a képet. Így könnyebb megbocsátani a hibáit is :-) Persze azért nem árt tisztázni, hogy mit hasonlítunk mivel. A mai digitális szappantartók meg sem közelítik a 30 éves Practika -Pentakon 50/1,8 kombináció minőségét. Viszont egy FullFrame digitükrös már azt is eltudja dönteni, hogy FullHD-s legyen a hatás vagy egy 1932 Flexaretből kérjük a képet.
Manapság a legnagyobb miértje a filmnek abban rejlik, hogy ha kedvünk tartja és értelmét is látjuk akkor pár száz euróert olyan eszközökkel fotózhatunk mejjeket a digitális fotózásnál nem engedhetnénk meg magunknak. Én személyesen digitális kompaktal örökítem meg a családi eseményeket és analóg tükrössel játszom a fotóst :-)

2012-12-14 23:29:20 • Schweiger András

Pontosan így van. Minél egyszerűbb egy szerkezet, annál inkább a kezelőjének a tudásán áll vagy bukik az eredmény. Egészen visszamehetnénk a lyukkameráig, de elég, ha egy teljesen mechanikus gépet nézünk. Az jó, ha van elektronika, és vannak kényelmi funkciók, amik tökéletesebbé teszik az exponálást, de ez úgy az igazi, ha ott van mögötte a tudás is.

2012-09-25 10:59:53 • Szalay Krisztián