Iskola vagy olthatatlan tudásvágy?

Kifelejtettem még valamit az előző posztomból. Én személy szerint úgy választanék munkatársat, hogy magát az embert nézném, nem azt, amije van, vagy, hogy korábban mi alapján döntött. Bárkit ki lehet képezni, bárkit meg lehet tanítani a szakmára, aki tényleg akarja is csinálni. Számomra nem fontos, hogy ki mit tud. Engem az érdekel, hogy mit akar, mi a célja, mi a szándéka.

2014-04-24 10:58:26 • Szalay Krisztián

Szia Gábor!

Nagyon örülök a kérdésnek, mert szerintem is egy fontos tényező annál, aki ezt a szakmát választja megélhetésként. Teljesen egyetértek abban, hogy aki szereti azt, amit csinál, az sokkal sikeresebb, sokkal könnyebben válik érthetővé az, amit tanulmányoz vagy gyakorol. Ezt tapasztalom azoknál is, akik hozzám jönnek képzésre. Akinek tényleg szándékában áll megtanulni a szakmát, az könnyen megkapja a szükséges tudást.

Kettős a dolog. Egyrészt a gyakorlás maga sokkal többet ér mint bármilyen elmélet. Azonban elmélet nélkül ez elég hosszadalmas, sok benne a véletlenszerűség. Tehát az ideális az, amikor tanulsz valamit, gyakorlod, és kísérletezel. Sikeres leszel, ha mersz újítani, kísérletezni. Mindezt persze úgy, hogy tisztában vagy a fotográfia alapjaival.

Az iskolai papír arra kell, hogy kielégítsd a bürokrata hatóságok vágyait. Ez a papír célja. A szaktudást, a kompetenciát, és az ezekre való törekvést magadban kell keresned. Nem érdemes vagylagosan dönteni. Tanulj, gyakorolj, képezd magad, gyere előadásra! ;) Ha szükséged van a papírra, akkor irány az iskola.

Persze, hogy ott spórolunk ahol tudunk, viszont én mindenképpen a képzést tartom fontosabbnak mint a technikát. Hiába van high-end cucc a kezedben, ha nem tudod, mit kezdj vele. Egy szakavatott ember még egy szerényebb cuccal és képes boldogulni. Ugye milyen tré látvány az, amikor egy szánalmas figura pöffeszkedik egy méregdrága járgányban? Na, ugyanezt el lehet követni (és sokan el is követik) a fotográfia világában is.

Szerencsére lehet azért normálisan, szépen felépítve a karriert.

2014-04-24 10:53:54 • Szalay Krisztián

Sziasztok!
Kicsit hosszú leszek, előre is elnézést kérek :)

Szerintetek pótolhatja az ember kíváncsisága, őszinte érdeklődése, az “utánajárás” és utánaolvasás, valamint a gyakorlás az iskolai oktatást? Törvényileg szükséges a fotós hivatáshoz a szakmát igazoló papír?
Elég, ha az ember érti amit csinál és a munkája beszél helyette?

Tapasztalataim alapján az az ember, aki zsigeri késztetést érez arra, hogy egy adott dologban érvényesüljön (nem anyagilag), az sokkal jobb eredményeket tud elérni, nagyobb lelki nyugalommal, erőlködés nélkül, mint az, aki ugyan tanulja, de nem maga miatt, esetleg, rájön, hogy az iskolában mást kap mint amire várt stb.
Az elméleti tudás, a kompozíció, világítástechnika, mint száraz szakmai tananyag, vagy mint kreatív érdekes olvasmány jelenjen meg egy hivatásos fotós életében?
Kit alkalmaznátok inkább egy munkára?
Egy tehetséges fotóst akinek nincs szakképzettsége, de számotokra megfelelő munkát ad, vagy egy fotóst aki jó esetben tanulta (vagy csak hallgatta, hogy menjen az idő), mert 14 évesen ez jutott eszébe? Tudom, hogy nem minden fekete vagy fehér, de érdekelnek a vélemények.

Szeretnék belevágni a fotózásba, mint hívatás. Minden fellelhető szakkönyv megvan, többször átolvastam évek óta ezzel foglalkozom elméleti szinten.
Eljutottam oda, hogy lépjek: Újra évek az iskolapadban + hivatalos papír VAGY az elméleti ismeretek további bővítése + az iskola árából komplett fotós felszerelés vásárlása?

Mit gondoltok erről a kérdésről?  :)

2014-04-24 07:56:09 • Galuska Gábor