Önbizalmat adnak a fotók
2010. 09. 23. | Szalay Krisztián
Elsőre talán kicsit furcsának hangzik ez a kijelentés. Azonban alaposabban megvizsgálva ezt, összefüggést találhatunk az Ember és az Embert ábrázoló képek között.
Ősidők óta a művészet szerves részét képezi a társadalomnak. Ez egyfajta kifejezőeszköz. Gondolatokat, érzelmeket fejeznek ki. Nincs ez másképp a fotográfia területén sem.
Nemcsak világhírű alkotásokról beszélek. Biztosan láttál vagy készítettél már olyan képet, ami kedves volt számodra valami miatt. Valószínűleg kommunikált feléd valamit az a kép. Milyen érzés volt nézni ezt a fényképet és gyönyörködni benne?
Most képzelj el egy olyan képet, ami téged ábrázol és ugyanilyen hatást vált ki azokból, akik nézik. Pedig az csak egy fotó. Vagy mégsem? Hogy érzed magad ettől? Erőt, magabiztosságot, büszkeséget ad az, hogy csodálattal nézik a rólad készült fényképet?
Ez önmagában képes az önbizalmat növelni.
Természetesen nem arról beszélünk, hogy valaki mennyire szép. A szépség és a csúnyaság csak vélemény kérdése, nem pedig tény. Valakinek tetszünk, valakinek nem. Valaki tetszik nekünk, valaki pedig nem. Ez teljesen rendben is van.
Az egyénről készített fotó a sajtságos stílusjegyeket, érzelmeket, megnyilvánulásokat ábrázolja. Ennek nincs köze a közízléshez, a divathoz vagy a trendekhez. Ez művészet.
A fotográfus feladata, hogy a fotográfiával mint művészeti kifejező eszközzel megjelenítse a személy jellegzetességeit és ezáltal megelevenítse a fotót, mindezt professzionális minőségben.
A fotográfiát nem csak a fotómodelleknek vagy a sztároknak találták ki. Az egy másik kérdés, hogy ezen területek szerves részét képezik, azonban egy hétköznapi ember ugyanúgy részese lehet ennek a műveszeti ágazatnak. Az igényes műtermi fényképezés nem a kiváltságosok érdeme, nem luxus szolgáltatás, nem méregdrága hobbi. Az Emberekért van.