A mélység titka

2019. 04. 12. | Szalay Krisztián

A fénykép két dimenzióba sűrített három dimenziós tér látványa. A függőleges és a vízszintes kiterjedések még könnyűszerrel megjeleníthetőek, de mi történik a mélységgel? Megmarad, avagy elvész a harmadik dimenzió?

A mélység elválaszthatatlan része a térnek. A világot szemlélve megszoktuk a tér látványát, annak érzékelését, természetesnek vesszük a dolgok térbeliségét, a perspektívát, és nagyszerűen érzékeljük a térben található objektumok elhelyezkedését. Nevezzük mindezt az egyszerűség kedvéért térérzetnek.

Amikor egy fényképen nem érzékeljük a teret, akkor az lapossá, egysíkúvá, ezáltal jellegtelenné válik. Érdemes tehát tenni valamit azért, hogy amennyire csak lehetséges, a kép szemlélője is részesüljön a tér látványából. A tér érzékeltetése alapvetően két fő tényezőn múlik.

Az egyik tényező a széles látószög. Minél tágasabb területet rögzítünk, annál érzékelhetőbb lesz a perspektíva, annál jobban elkülönülnek a tér elemei, ezáltal a mélység is érzékelhetőbbé válik. Ehhez nagylátószögű objektívre van szükség. Olyan gépeken, ami egy meghatározott zoom tartománnyal rendelkezik, de az objektív nem cserélhető, ott pedig a távolítással érjük el az egyre szélesebb teret.

A másik tényező a kompozíciós technikák közé sorolandó. Amennyire csak lehetséges, érdemes a kép elemeit a fényképezőgéptől való távolodásuk szerint – azaz mélységében – rétegekben látni, elképzelni, és aszerint alkotni meg a látványt. Konkrétan mit is jelent ez a gyakorlatban?

A legegyszerűbb példa erre az előtérbe komponált képi elemek, melyek a kép fő témájától közelebb helyezkednek el a fényképezőgéphez, így távolságuk különbsége mélységben is elkülönülést eredményez. Ez az elkülönülés érzékelteti a kép szemlélője számára, hogy a kép elemei nem ugyanakkora távolságban helyezkednek el, hanem térben. Így mélységet kapunk, láthatóvá válik a harmadik dimenzió is.

Látásmódunkat fejleszthetjük azáltal, hogy még mielőtt a gép keresőjébe néznénk, vagy egyáltalán fényképezőgépet fognánk a kezünkbe, elképzeljük, hogy adott szituációban honnan fényképeznénk, mit választanánk előtérként, mi lenne a fő téma, és hol helyezkedne el, és mi látszana a háttérből. Ez a fajta előre gondolkodás sokat segít helyesen megalkotni a képet.

Ahogyan említettem, a nagylátószög az egyik sarkalatos pontja a térérzetnek. Azonban nem lehet mindent tágas térben fényképezni, vannak témák, melyekhez a normál vagy a teleobjektív a megfelelő eszköz. Azt tudni kell, hogy a látószög szűkítésével a perspektíva csökken, a tér összepréselődik, és éppen ellentétes hatást fog eredményezni, mint amire szükségünk lenne. A jó hír, hogy még így sem kell teljesen lemondanunk a mélységről, hiszen a fent említett képalkotási technikával azért valamelyest érzékeltethetjük a távolságokat.

A hatásvadász címmel egy meglehetősen fontos, ám igen alulértékelt jelenségre szerettem volna felhívni a figyelmet. Természetesen semmiféle titokról nincs szó, ahogyan ez a fotográfia egészére is vonatkozik. A fotós szem sem titkokról szól, hanem sok apróságról, melyek együttese formál egy szép kerek egészet. Jó dolog, ha mindig van kéznél egy-két használható ötlet, hogy mivel lehet a képet látványossá tenni, és a néző számára vizuális értékkel szolgálni.