A klasszikus fotográfia értéke

2023. 06. 14. | Szalay Krisztián

A fotográfiára mindannyian másképp tekintünk. Eltérő céllal végezzük, így az általunk előnyben részesített technika, az alkalmazott eljárás módja, a körülmények és a kapcsolódó műveletek is igen széles palettán mozognak. Van aki az innovatív megoldásokat keresi, másokat a hagyományos eljárások, a fotográfia klasszikus értékei hoznak lázba. Mindkét utat járhatjuk, de melyik az igazán nekünk való?

Tegyünk különbséget két csoport között! Az egyikbe soroljuk azokat, akiknek több gondjuk és bajuk van annál, minthogy szentimentális érzelgést tanúsítsanak a fényképezés iránt. Azért van a fényképezőgép, hogy tegye a dolgát, készüljön el a kép, és kerüljön is pont ezzel a dolog végére. A kereskedelmi célú fotózásban nem olyan ritka jelenség ez, mint amit laikusként gondolna egy kívülálló, ugyanakkor nem is feltétlenül jelenti a munkához való rideg hozzáállást, legfeljebb az átszellemültséget nélkülözi.

Például aki ezerszámra ontja a felvételeket webshopok számára, az érthető módon nem fog lelkesedni a kétezredik exponálást követően. A futószalagon végzett termékfotózás természetesen csak egy kiragadott példa, megannyi más területet említhetnék. A lényeg, hogy akik ilyen jellegű munkát végeznek, őket a technikai vívmányok, az automatizált folyamatok segítik. Minél több munkafázist tudnak átadni, annál jobban járnak.

A másik csoportot elnagyoltan hobbifotósoknak is címkézhetnénk, ami jelen esetben nem a felkészültséget és a szaktudást kategorizálja, nem is a fotózás célját, hanem a kedvtelésből végzett alkotó tevékenységre utal. A kedvtelésen van a hangsúly, az örömmel végzett munkán, az alkotás folyamatának egészén.

Alkotni jó

Minden egy gondolattal, egy elképzeléssel indul. Még az is, ha csak eldöntöd, elmész egyet fotózni különösebb cél nélkül. Amint észlelsz egy megörökítésre méltó jelenetet vagy motívumot, elindít benned valamit, amit talán meg sem fogalmazol magadnak tudatosan. Egy biztos, te vetted észre, te érezted azt, hogy le kell fényképezned, neked fűzödnek hozzá elképzeléseid, tehát bizonyosan elválaszthatatlan tőled. Ez az egyéni teremtőképesség, az alkotó gondolkodás, amiről a kreativitás című blogbejegyzésben is írtam.

A fényképezés nem csak vizuális kommunikáció, az önkifejezésnek is egy lehetséges módja. Nem az egyetlen, de nagyon is erőteljes eszköz. Viszont ahhoz, hogy kifejezésre juttassuk gondolatainkat, magunkat is meg kell ismernünk. A fényképezés szubjektív vonatkozásai azonban magában hordozzák az önismeret lehetőségét. Főleg akkor, amikor mélyebbre hatolunk a felszínes megnyilvánulásainál.

Az alkotás folyamata a gondolatainkból ered és a technikán keresztül fizikailag megnyilvánul. A szubjektív és az objektív tényezők együttesen játszanak szerepet. Az a jó, ha magadénak tudod tekinteni a tevékenység egészét, még akkor is, ha néhol hiányosak az ismereteid. Ha valami nem megy, attól még ne told el magadtól, nézz úgy rá, mint ami még felfedezésre vár! Sokat nyersz azzal is, ha lehetőség szerint nem ruházod át a gépre azt, amit magad is meg tudsz tenni. Nem baj, ha perverziónak tűnik, élvezd bátran a kihívással járó részleteket is, ne csak a végeredményre összpontosíts!

Számos bölcs filozófus megfogalmazta már a célhoz vezető út jelentőségét. A taoizmus egyik alapvető művében szerepel az a gondolat, hogy a cél elérésében az utazás a legfontosabb. Vagy ahogyan Platón fogalmazott, “nem a cél elérése fontos, hanem az út, amelyen keresztül odaérünk”. És igen, határozottan állítom, hogy olyan mértékben leszel benne a munkádban, amennyire születésének voltál részese. A képeid a gyermekeid. Így nyilvánulnak meg a klasszikus értékek a fotográfiában.

Mi számít klasszikusnak?

A klasszikus kifejezés a fotográfia eredetére és alapvetéseire vonatkozik, amihez értelemszerűen az analóg eljárás és a fotokémiai folyamatok állnak a legközelebb, de nem korlátozódik pusztán a filmes fényképezésre. Klasszikusnak tekinthetünk minden olyan műveletet, amit nem az automatika vezérel. Ez persze csak elnagyolt állítás, a valóságban azért árnyaltabb a kép.

Ott van például az autofókusz. Elektronika vezérli, de a működésébe azért lehet némi beleszólásunk. Hasonló a helyzet az expozícióvezérlés területén is, a programautomatikától kezdve a félautomata funkciókon, motívumprogramokon át a kézi vezérlésig. Tévedés lenne azt gondolni, hogy a szakemberek mellőzik a gép által nyújtott szolgáltatásokat. Ezek mindegyike azért van, hogy az alkotó keze alá dolgozzon.

Valljuk be, jók a modern cuccok. Gyorsak, fejlett automata funkciókkal rendelkeznek, egyre kifinomultabb képeket alkotnak. Pár éve még el lehetett mondani, hogy az automatika hagy némi kívánni valót maga után, ma már nem feltétlenül állja meg a helyét ez az állítás. Mindez nem csak a profi eszközökre vonatkozik, most már az alsóbb kategóriákban is találkozhatunk meglepően jó megoldásokkal. És miért lenne bűn iszonyatosan jó gépekkel dolgozni?!

A klasszikus fotózás modern eszközökkel is megvalósulhat. Az alkalmazott technika mellékes ebből a szempontból. A hangsúly azon van, hogy milyen mértékben válunk a fotográfiai folyamat részévé, és mennyit engedünk át a gépnek. Nem a bravúroskodás, a szaktudás villogtatása végett, hanem magából az alkotásból származó öröm miatt. Lelkesítő érzés létrehozni valamit, amiről tudjuk, hogy az elkészültében igenis jelentős szerepünk volt. Ha valamiért érdemes megtanulni fényképezni, ez biztosan az.

Személy szerint én nagyon szeretem a modern technikát klasszikus módon használni, ezzel együtt igen nagy híve vagyok a teljesen mechanikus, filmes fényképezésnek is. Számomra ez adja vissza azt az érzést igazán, amiért annak idején beleszerettem a fényképezésbe. Varázsa van a teljes folyamatnak, a film befűzésétől a hívásáig, és nem számít, hogy nem látom azonnal a képet, hogy a procedúra mennyi időt és energiát vesz igénybe. Egyszerűen lenyűgöz, hogy a felvétel minden egyes fázisának részese vagyok.

Te megkérdezted-e már magadtól, hogy mi az oka annak, amiért a fényképezést választottad? Mit ad neked ez a tevékenység? Mit szeretsz benne leginkább? Mi tud lázba hozni fotózáskor? Melyik részét érzed magadhoz a legközelebb? Egy biztos, az egyik legszebb formáját választottad az alkotásnak.