Élesség és életlenség

2015. 09. 28. | Szalay Krisztián

Előfordult már veled, hogy életlennek találtad a fényképed? Fényképezés során belefuthatunk abba a problémába, hogy nem elég éles a kép, vagy nem ott van az élesség, ahol annak kéne lennie.

Az életlenségnek számos oka lehet, de még mielőtt mélyebben belemegyünk, nem árt tisztában lenni az alapvető fogalmakkal. Gyakran mondják egy képre, hogy homályos. Lehetőség szerint kerüljük ezt a kifejezést a fotográfiában. A homályos kép valójában életlen. Az életlen kifejezés onnan származik, hogy nincsenek látható élek a felvételen, azaz nem különülnek el markánsan a kép elemei.

Az életlenség leggyakoribb oka a helytelen fókuszálás, ahogyan ezt a fenti képen látjuk. Fókuszáláskor távolságot állítunk. Azt a távolságot, ami a fényképezőgépünk és a fényképezett dolog között húzódik. Tegyük fel, hogy fotóalanyunk 3 méter távolságban áll a géptől, akkor a fókusztávolságnak 3 méternek kell lennie ahhoz, hogy fotóalanyunk élesen kirajzolódjon. Ha a fókuszt rövidebb távolságra állítjuk, akkor a kép előtere lesz éles, ha hosszabb távolságra fókuszálunk, akkor pedig a háttér fog élesen kirajzolódni. Így történt ez a fenti kép esetében is. A bal oldali képen a fókusz helyesen a szemre lett állítva, a jobb oldalin pedig a lány bal kezére, ami térben közelebb helyezkedett el a kamerához mint a szeme. Így helytelenül a kéz lett éles, az arc már kívül esett az élességi tartományból.

A másik oka az életlenségnek az, amikor exponálás közben bemozdítjuk a fényképezőgépet. Ezt bemozdulásos életlenségnek nevezzük. Leggyakrabban akkor fordul elő ez a jelenség, amikor az exponáló gomb túl erős megnyomásával megbillentjük a fényképezőgépet. Ez az elmozdulás elegendő ahhoz, hogy a képen a bemozdulás irányában hosszúkás elmosódást lássunk. Ezt illusztrálja a lenti fotó is. A bal oldalon a helyesen exponált, a jobb oldalon pedig a bemozdított képet látjuk. A bemozdulásos életlenség kiküszöbölésére jó szolgálatot tesz az állvány. Ha a felvétel témája és körülményei lehetővé teszik, a rövidebb zársebesség is megoldást jelenthet, hiszen ebben az esetben rövidebb ideig van nyitva a zár, azaz kevesebb az esélye annak, hogy a bemozdulás látszódni fog. Gyakran elegendő az is, ha a fényképezőgépet helyesen és stabilan megtartjuk.

A bemozdulásos életlenség másik oka az, amikor ugyan stabilan tartjuk a gépet, és még a fókuszt is jó helyre állítjuk, de a téma olyan gyorsan mozog, hogy elmosódott alakzatot látunk a felvételen. Ilyenkor kizárólag a rövid záridő fog eredményre vezetni.

További oka lehet az életlenségnek a túl magas fényérzékenység (ISO) használata. Magas ISO értéknél egyre nagyobb képzajt kapunk, és a szép kontúros rajzolat helyett szemcsés, elmosódott képet kapunk. Persze van amikor nem tudunk visszavenni a fényérzékenységből, de legalább tudjunk róla, hogy mire számíthatunk a felvételen.

Többször is belefutottam abba a kérdésbe, hogy mi okozza azt, hogy a fotóalany éles, de a háttér életlen? Sokan ezt hibának gondolják. Nem, ez nem hiba. Ez a mélységélességi tartományon kívül eső rész. Amíg a fókuszpont egy távolságot jelent, addig a mélységélesség egy tartományt. A mélységélességi tartományt a fókuszponttól számítjuk. A fókuszpont a legélesebb a képen. A mélységélességi tartományon belül élesen rajzolódnak ki a kép elemei, azon kívül életlennek látunk mindent. Ezért van az, hogy például egy szabadtéri portrén a fotóalany élesen kirajzolódik, és mögötte a háttér életlen.

Tehát az életlenség elkerülhető, ha jó helyre állítjuk a fókuszt, ha stabilan tartjuk a gépet, és viszonylag alacsony fényérzékenységgel dolgozunk. A fókuszt mindig oda állítsuk, amit a leginkább élesnek szeretnénk látni. Emberábrázolásnál minden esetben a szemre.

Jó fotózást kívánok!