Hogyan lehet sötétben fényképezni?
2013. 11. 17. | Szalay Krisztián
A fotográfiában a fény alkotóelemeivel, azaz a fotonokkal dolgozunk. Amit a szemünkkel látunk, az nem más mint visszaverődött fénysugár. Teljes sötétségben azért nem látunk semmit, mert nincs ami visszaverődjön.
Ugyanez igaz a fényképezésre is. Valamennyi fényre mindenképpen szükségünk van ahhoz, hogy egyáltalán valamilyen képet tudjunk alkotni. Ebből következik, hogy a fénynek meg kell világítania a fotózandó témát, hogy az visszaverje a ráeső fényt. Ezt a visszavert fényt rögzítjük gépünkkel, amikor exponálunk. Az exponálás megvilágítást jelent. Tehát exponálás során a fényképezőgépbe érkező fénysugarakkal megvilágítjuk a képérzékelő szenzort vagy analóg technika esetén a filmet.
Az exponáláshoz kell egy bizonyos mennyiségű fény, hogy képet kapjunk. Amikor kevés a rendelkezésre álló fény, több lehetőségünk is van. Használhatunk vakut, lámpákat, bármilyen mesterséges fényforrást, de amikor ezek nem állnak rendelkezésre vagy kimondottan a sötétség hangulatát kell visszatükröznünk, akkor más módszerhez kell folyamodnunk. Az expozíció három tényezőn múlik. Milyen érzékenységű felülettel rögzítjük a fényt (ISO), mennyi fényt engedünk be (fényrekesz vagy más néven blende), és ezt a fényt mennyi ideig engedjük be a gépbe (zársebesség).
Minél magasabb az ISO értéke, annél érzékenyebb a szenzor vagy a film. Az érzékenység azt jelenti, hogy kevesebb fény is elegendő az expozícióhoz. Tehát minél sötétebb van, válasszunk annál magasabb ISO értéket. Arra érdemes figyelni, hogy az ISO érték növelésével egyre zajosabb, szemcsésebb lesz a képünk. Ha mozdulatlan objektumot fotózunk, akkor ne használjunk túl magas ISO értéket. Mindjárt visszatérek rá, hogy mi ennek az oka.
Állíthatunk a fényrekeszen is. Minél tágabb a fényrekesz (blende), annál nagyobb keresztmetszeten képes a fény áthaladni. Tehát több fény érkezik a gépbe, mint amikor a blende szűk állásban van. A fényrekesz értékét f betűvel és egy számmal jelöljük (pl. f1.4 vagy f22). Minél kisebb a szám értéke, annál tágabb a rekesz és fordítva, minél nagyobb ez a szám, annál szűkebb. Tehát a fényrekesszel is befolyásuljuk az expozíciót. Minél több fény jut be a gépbe, annál világosabb lesz a kép. Van még egy fogalom, ami ide kapcsolódik: a mélységélesség. Erről bővebben a letölthető anyagokban olvashatsz.
Az utolsó és egyben legfontosabb tényező a kevés fény mellett történő fényképezésnél a zársebesség. A zár határozza meg, hogy mennyi ideig juthat a fény a fényképezőgépbe. Minél hosszabb ideig van nyitva a zár, annál több fény jut be a gépbe. Írtam az előbb, hogy ha mozdulatlan tárgyat fényképezünk (csendélet, tárgyakat, döglött mókust) ne használjunk magas ISO értéket. Használjunk helyette több időt, és az eredmény szebb lesz. Mozdulatlan témák esetében akár 10-20-30 másodpercig is nyitva lehet a zár. Ilyenkor természetesen rögzíteni kell a gépet állványra, hogy ne mozogjon. Ne feledjük, hogy amíg nyitva van a zár, addig minden a képre kerül. Tehát fényképezni úgy tudunk hosszú zársebességgel, hogy a fényképezőgép és a fotótéma is mozdulatlan. Ha a téma (vagy a gép) mozog, akkor a mozgás minden egyes helyzete megjelenik a képen. Ezt nevezzük bemozdulásnak.
Vannak olyan esetek, amikor kimondottan jól néz ki, ha bemozdul a kép, illetve annak egy részlete. Ilyen lehet például egy folyó vagy tengerpart, ahol a hosszú expozíció következtében a víz egy összefüggő, meseszerű felületet alkot. Vagy a felhők az égen, vagy az autók húzta fénycsíkok. Ezek mind a hosszú zársebességnek köszönhetők.
Összegezve a fentieket, ha sötétben fényképezünk, használjunk minél hosszabb zársebességet, ha mozdulatlan témát fényképezünk vagy, ha a bemozdulást szeretnénk érzékeltetni. Ha embereket fotózunk, akkor rövidebb záridőt kell használnunk (pl. 1/30 - 1/125 sec, vagy ahogy a téma megkívánja). Mindezek mellett kinyithatjuk a rekeszt is, hogy minél több fényt kapjunk. Ha van fénymérőnk, kimérhetjük a pontos expozíciós adatokat, de ennek hiányában kísérletezzünk bátran, ha már ezt a digitális technika lehetővé tette számunkra.