Az önkéntes karate

2020. 04. 17. | Trajtler István

Bekuckózás, meleg tea, otthonmaradás. Rendrakás, fejbeni tisztogatás, lelkizés, család, társasozás. Hű, de csodás! Mindig is erre vágytunk, nem igaz? Végre figyelhet az ember önmagára és mindarra, amire eddig nem.

De szép így az élet! Szép-szép, csak épp felmerül néhány fontosabb kérdés is. Vajon hány napig tartható fent ez a működés? Hogyan állunk mentálisan talpra, hogy ütőképesek legyünk, mindezek után? Hova dugjuk heteken, hónapokon át a bennünk háborgó alkotót? És ki végzi el ez időben a fotós munkáját?

A válaszokat mindenki meg tudja magának mondani őszintén. Lépjünk hát tovább és lássuk, mit tehet a fotós, aki minden bizonnyal a Jelen Őre. Igen, a fotós a jelen idő egyik legelkötelezettebb barátja. Nem is tehet másként, hiszen a lencse nem emlékszik és nem álmodik. Objektív. Milyen fenséges, büszkeséggel eltöltő küldetés lehet a tudatos fotósé! Magasra emeli őt, hiszen a társadalom objektív szemének lenni ritka és kivételes szerep.

Barátom! Tedd fel magadnak ezt a kérdést: Hova fordult ez az objektív szem az utóbbi hetekben? Esetleg befelé? Akkor kiesett a kézből a gép! Az Objektívre pedig sötétség borult. Úgy, ahogy az objektivitásra is. A fotózásnál objektívebb művészet aligha van. A fő kérdés pedig ez? „Ki viszi át a szerelmet?” Akarom mondani, az objektivitást, ha a fotós elalszik.

Tudod mit? Ha kicsit is zavar ez a helyzet, akkor vonulj Önkéntes karatéba! Önkéntes karate? Az meg micsoda? Harc a javából. Ki ellen vagy mi ellen? Itt van: „Fordulj magadba és merülj kellemes álomba! Szöszölj még többet az okostelóddal, meg a neten! Most aztán van időd játszani. Úgyse tehetsz mást, hisz leszabályoztak.” Ez ellen.

Nyilván a rend és a társadalom elvár bizonyos viselkedést tőlünk mostanában. Ezzel nincs is gond. Az a kérdés, hogy a megváltozott működéssel mit kezdesz. Azt mondod: Oké, most nem lehet azt tennem, amit rendes időkben fotósként simán megteszek. Visszavonulok, elmélyülök, kivárok, befelé nézek, meditálok… Vagy ehelyett azt mondod: „Lássuk csak, jó kis kihívás, de én az Objektív pártján állok és nem hagyom Őt cserben. Harcra fel!”

Ha ez utóbbiban megegyezünk és így áll a helyzet nálad is, akkor lásd az Önkéntes karate öt egyszerű és hatásos lépését!

Önkéntes karate lépései

1. Rúgj oda az aggódásnak és vedd elő géped!

2. Ragadd meg a befelé való nézést és csavarj egyet rajta, nézz bele a keresőbe!

3. Mérd föl az ellenfelet, láss tisztán és láss valóságot! Pillantsd meg az oly nagyon tisztelt és szeretett Jelent!

4. Ragadd meg és dobd a földre várakozó elmédet, és alkoss egy friss, remek jelen idejű képet a fejedben!

5. Végső győzelmet aratva, tedd harcképtelenné a döntésedet, mely azt súgja, fotózhatsz kevesebbet, mint amennyit a legaktívabb időkben elvártál magadtól! Nyomd le a gombot!

(Figyelem! Ez az írás 2020. áprilisában született, amikor törvényekkel korlátozták a mozgásterünket. Természetesen a cikk üzenete, a lényeg más időkben és helyzetekben is érvényes marad és figyelmeztet, amikor egyéb okok miatt, mi magunk vonulnánk passzivitásba önkéntes alapon.)