Ismét lendületben

2019. 09. 27. | Szalay Krisztián

Szívesebben fényképezel telefonnal azok után is, hogy beruháztál egy fényképezőgépre? Úgy találod, hogy a mobil megbízhatóbb társadnak bizonyul fotózáskor? Vagy talán már nincs is annyira kedved visszatérni a fényképezőgéphez? Talán alábbhagyott a lelkesedés?

A jelenség leginkább a fényképezéssel ismerkedők kezdetek utáni szakaszában üti fel a fejét leggyakrabban. Ebben a fázisban van egy kritikus pont, ami vízválasztója a fotográfiával való kapcsolatnak. Számtalan esetben fordult már elő, hogy miután a beruházás megtörtént, megvan az új gép, a várva várt eredmény messze elmarad, és az önbizalom a kezdeti lelkesedéssel együtt lankad, vagy akár teljesen el is tűnik. Az ok az elkészült képek sikertelenségében és az ezzel járó kudarcérzésben keresendő. A fotós vagy saját magát, vagy a gépét okolja, olykor mindkettőt.

Lényeges tudatosítani, hogy egészen pontosan meghatározható tényezők okozzák a végeredményt, amit kapsz exponálást követően, nem pedig az, hogy mennyire szerencsés csillagzat alatt születtél, vagy hogy hányan mondták neked az ismerőseid közül, hogy van érzéked a fotózáshoz.

Amikor fényképezel, akkor kapsz valamilyen eredményt, amit vagy jónak ítélsz, vagy rossznak. Ha nem úgy sikerül, akkor azonnal azon kezdesz töprengeni, hogy vajon hol rontottad el. A gond ott van, hogy a hangsúlyt a kevésbé kívánatos eredményre és a hibázásra fekteted, amit ráadásul valami helytelen cselekedetnek minősítesz. Pedig szó sincs semmiféle hibázásról! Ha például a kép kiégett, az az aktuális beállítások következménye. Nem hiba, hanem eredmény. Vagy részeredmény, nevezheted bárhogy. Amint változtatsz a megfelelő értéken, a kép is úgy változik majd vele együtt.

Ne tekintsd hát a kapott eredményt hibának! Pusztán csak egy visszajelzés arról, hogy adott szituációban mit eredményeztek a gépen beállított paraméterek. Kizárólag csak eredményben gondolkozz, és igyekezz kiiktatni a szótáradból a jó, rossz és más ilyesfajta jelzőket, mert ezek nem hozzák közelebb a megoldást, csak egy címkét aggatnak az elkészült képre. Semmi szükség a felesleges negatív érzelmekre sem, ami az „ehhez nem értek”, „hülye vagyok hozzá”, „soha nem fogom tudni megtanulni” és hasonló gondolatok szüleménye.

Tárgyilagosan a kapott eredményt szemlélve próbáld meg meghatározni, hogy mit kellene megváltoztatni ahhoz, hogy közelebb kerülj az általad kívánatosnak tartott produkcióhoz. Így már a haszontalan körítéstől mentesen, objektíven nézel az elkészült képre anélkül, hogy azon töprengenél, hogy miért nem sikerül úgy, ahogyan eltervezted.

Megeshet, hogy pillanatnyilag nincs elegendő jártasságod a témában, azonban így is tehetsz azért, hogy az eredmény megváltozzon. Szakmai ismeretek nélkül is meg tudod állapítani, hogy túl sötét a kép, vagy túl világos? Nem éles a kép, vagy talán nem ott éles, ahol szeretnéd, hogy az legyen? Esetleg máshonnan fényképezve jobb lenne az eredmény? Számos kérdést feltehetsz magadnak, és garantáltan közelebb fognak vinni a megoldáshoz.

Örülj minden egyes képnek, akármilyenre is sikerült, hiszen az egy visszajelzés, hogy mit okoztak a beállításaid. Tekints rá útjelzőként, ami megmutatja, hogy éppen hol tartasz. Aztán korrigálj, ha szükséges, akár újra és újra.

Természetesen igénybe vehetsz külső segítséget is. Itt van például a könyvem és a FotóMester sorozat, melyeket jó szívvel ajánlok, de természetesen mások könyveiből is sokat tanulhatsz, valamint sok hasznos információt találsz az interneten is. Szóval lehetőséged van, számtalan.

A legfontosabb azonban, hogy kísérletezz bátran! Nem számít, hogy mi a téma. Egyszerű tárgyakon gyakorolj! Nem fontos, hogy azonnal elkészítsd életed fő művét. Sokkal szükségszerűbb, hogy saját magad megfigyeld az összefüggéseket, és azon fogod kapni magad, hogy egyre nagyobb jártasságra teszel szert. Az igazán jó fotósok szeretnek kísérletezni.

Nem az elkészült kép okoz örömet, hanem maga az alkotás folyamata. Élvezd minden pillanatát!