Photography őrület

2012. 09. 04. | Szalay Krisztián

Megdöbbenve tapasztalom, hogy gombamód szaporodnak a különféle Photography oldalak az Interneten. Ez a jelenség leginkább a Fészbukon burjánzik, hiszen ott még arra a minimális tudásra sincs szükség, amivel létrehoznánk magunknak egy saját galériát.

Túl sok időt ugyan nem töltök a Facebookon, de nincs olyan napszak, amikor ne látnám, hogy valaki Aranka Tóth Photography oldalát ne lájkolta volna. Az előbb említett név csak kitaláció, ha valóban létezik ilyen, az a véletlen műve. Elgondolkodtam, hogy mi a fene válthatta ki ezt az őrületet, hogy boldog és boldogtalan Photography oldallal álljon elő. Mi az, ami ennyire motiváló hatású? Ez lett a trend? Vagy az az illető, akinek nincs Photography oldala, az nem is létezik?

Természetesen tisztelet illeti meg azt a maroknyi kivételt, akiknél tényleg van létjogosultsága az efajta oldalaknak. Azokra gondolok, akik nyugodt szívvel elmondhatják magukról, hogy értik a fényképezést, tudnak is fényképezni, és ezt munkájuk vissza is tükrözi.

Nem is azzal van a gond, ha egyre többen vesznek fényképezőgépet a kezükbe. Sőt, ezt kifejezetten nagyra értékelem, hiszen ez egy kreatív tevékenység, ami növeli az ember látásmódját, kommunikációját a világgal, valamint az alkotásra való hajlandóságát és képességét. Valószínűleg nem úgy születünk, hogy azonnal minőségi munkát tudunk letenni az asztalra. Mint minden tevékenység, úgy a fotózás is a gyakorlás útján kristályosodik ki.

A probléma inkább abból ered, hogy nem is értik, hogy mit jelent a Photography fogalma. De milyen jól hangzik ez a név, ugye? Ráadásul mindezt úgy, hogy a fotográfiai jártasság kimerül a digitális gép exponáló gombjának megnyomásában.

Ha már a Photography elnevezésnél tartunk, miért van szükség hazánkban barátaink, rokonaink, ismerőseink felé fellengzősködni azzal, hogy a Photography szót a nevünk mellé biggyesztjük? Már ennyire ismernek világszerte, hogy erre szükségünk van? Így trendi?

Hasonló a helyzet a szórakoztatóiparban is. Amikor még vinylről (bakelit lemez) kevert a discjockey, szükséges volt a kellő szaktudás és a gyakorlat is. Kíváncsi lennék, hogy ha visszajönne az analóg technika, mennyire tizedelődne meg a szakma. Gondolok itt egyben a fotográfiára is.

Ne akarjunk egyből hatalmasnak látszani, ha nincs meg ennek az alapja. El lehet kezdeni úgy, hogy tanulunk néhány alapvető dolgot, majd gyakoroljuk, aztán megint tanulunk valamit, és azt is gyakoroljuk. Ez lenne a normális menete a dolgoknak. Kommuikáljunk mindig annyit, ami a valóság, és akkor nem fogjuk saját magunkat kellemetlen helyzetbe hozni a nagyvilág előtt.

Egy kisgyermeken is baromi idétlenül néz ki egy óriási kabát. Az én véleményem az, hogy hordjunk akkora kabátot, amekkorát pontosan ránk szabtak. Ahogyan növekedünk, úgy mindig le lehet cserélni a ruhatárat, és ezzel fogjuk azt a benyomást kelteni, amire vágyunk. Mennyivel szebben hangzik egy egyszerű, izléses fotógaléria, amely Tóth Aranka fényképei nevet viseli, ugye?

Zárszóként

Ezt a bekezdést már utólag írtam a poszthoz a visszajelzések alapján. Hangsúlyozom, hogy a cikk nem azokról a Photography oldalakról szól, akik jogosan használják ezt a nevet. Rengeteg profi Photography oldal létezik, melyeket én is megcsodálok napról napra.

Pont arról van szó, hogy ezeket a profi oldalakat ne higítsa fel a kommersz, igénytelen tucatoldal. Mégcsak arról sincs szó, hogy fotográfusnak kell lenni ahhoz, hogy valaki ilyen oldallal büszkélkedhessen. Legyen igényes, és ez tükröződjön a fényképeken. Minden igényes Photography oldaltulajdonost pedig kifejezetten bíztatok a további munkára!