Fotós leszek 1. rész

2013. 12. 08. | Szalay Krisztián

Ezt a cikksorozatot azoknak írom, akik a fotográfiát választják hivatásként és fotózásból szeretnének megélni.

Minden, ami itt szerepel, az elmúlt másfél évtized tapasztalataira épül. Nem állítom, hogy ez a tuti recept a sikerhez, ráadásul nem is a leggyorsabb. Annyit mondhatok, hogy én ezt az utat jártam és járom is folyamatosan.

Bevezető

A fényképész szakma erősen átalakult ez elmúlt évtizedekben. Ma már elvétve találunk olyan helyeket, ahol fotográfusként helyezkedhetnénk el. Talán médiaügynökségeknél szerencsét próbálhatunk, azonban sokkal szerencsésebb a saját utunkat járni és a saját kis várunkat felépíteni. Ez a cikksorozat erről fog szólni. Az érthetőség és az áttekinthetőség kedvéért négy részre bontottam gondolataimat. Mielőtt belevágnánk az egészbe, nem árt egy fontos dolgot tisztázni.

Nem a fényképezőgép teszi fotóssá az embert. A fotós attól fotós, hogy a szaktudása révén technikai eszközök segítségével értéket nyújt az embereknek.

Értéket. Valódi értéket. Mit jelent az érték ebben az esetben? Ahogyan az előbb írtam, a fotóst nem a fényképezőgépe teszi szakemberré. Ha így lenne, bárki fotográfusnak minősülne azáltal, hogy vásárol egy gépet. Ezt csak a dilettánsok gondolják így. Ha valamit csinálunk, azt csináljuk profin!

Ahhoz, hogy az értékes munka tényleg értékes legyen, elengedhetetlenül szükséges a szaktudás. Hiába van csúcskategóriás gépünk, nem fogja pótolni a szükséges szakmai ismereteket. A képzettség a professzionális gépnél is sokkal fontosabb. A fotósnak ismernie kell a képi kifejezőeszközöket, meg kell tudni komponálni helyesen a képet, és el is kell tudni készíteni hibátlanul. Ha ez nincs meg, akkor az eredmény véletlenszerű. Vagy sikerül, vagy nem.

Tehát a valódi értékteremtés abból áll, hogy minden tekintetben minőségi munkát adunk ki a kezünkből. Technikai és művészeti oldalról is tökéleteset. Mindezt megfűszerezve azzal a látásmóddal, amit a fotós ismeretek és a gyakorlati tapasztalatok adnak. Felelősséget vállalunk a ránk bízott feladatért vagy munkáért függetlenül attól, hogy a fotográfia melyik ágát gyakoroljuk. A felelősség azt jelenti, hogy tudatában vagyunk annak, hogy a kezünkből kiadott munka saját magunkat tükrözi. Nem külső okokat keresünk, ha valami nem úgy jött össze, hanem aktívan teszünk azért, hogy az eredmény egyre jobb és jobb legyen.

Ne sajnáld az időt és az energiát! Maradandót csak úgy tudsz alkotni, ha stabil alapokra építkezel. A stabil alapok a szaktudásból, a gyakorlásból, az emberekkel való kommunikációból és kapcsolatokból, a jellemből, a folyamatos fejlődésre irányuló vágyból és a cselekvésből származnak. Ezeknek a felépítése időt vesz igénybe. Csak úgy vágj bele, ha nem a pénz motivál. Tedd fel magadnak a kérdést és válaszold meg őszintén: akkor is szívvel-lélekkel csinálnád, ha egy fillért sem keresnél belőle? Igaz, hogy mindannyian pénzből élünk, azonban nem szabad megfeledkezni az igaz értékekről, főleg nem egy ilyen csodálatos művészeti tevékenység esetén.

Kezdetekben neked kell időt, pénzt, figyelmet és energiát áldozni. Ezek nélkül nem fog menni. Csak úgy vágj bele, ha van kitartásod. Ha eddig még nem sikerült téged elrettentenem a fotózástól és továbbra is úgy gondolod, hogy szívesen végeznéd ezt a tevékenységet, arra biztatlak, hogy tarts velem. Megéri.

Ennek a cikksorozatnak a következő részeiben elolvashatod, hogy hogyan alakíthatod ki a saját célközönséged, miért fontos az emberek véleménye, hogyan lesz ez hatással a fotográfus karrieredre és persze szó lesz még olyan apróságnak tűnő dolgokról, amelyek valójában a stabil alapot képezik. Azt az alapot, amire bátran építkezhetsz.