A kép címe a kislány és a gép közötti kapcsolatra utal. Nem tudom elmondanim mikor láttam kislányt ilyen komolysággal a gép előtt fegyelmezettnek lenni. A kérdésem az utómunkára irányulna. Nem tudom eldönteni, sok-e vagy nem az amit látok. Gondolok itt az effektekre. Minden képemnél alkalmazok vignettálást. Nekem valahogy mindig kihangsúlyozza a kép lényegét. Mostani esetben a kislány arcát. Mennyire van összhangban együttesen a kép látványvilága? Mi az amit a jövőben hanyagoljak és mi az amit erősítsek? Kérdezem ezt teljesen laikusként. Az utómunka folyamatán teljesen a személyes látványvilágomra hagyatkoztam, semmiféle technikai tudással nem rendelkezem, mit, mikor és milyen mértékben szabad alkalmazni.

Értékelés

Az utómunkával nincs gond, viszont van más, amit érdemes lenne másképp. A leginkább szembetűnő hiba, hogy nem a kislány szemén van az élesség, hanem néhány centivel mögötte, a haján. Portré esetében mindig a szemre kell fókuszálni.

Az életlenség érzetét tovább erősíti, hogy látszik a képen a drasztikus mértékű utólagos vágás. Mindig törekedni kell rá, hogy lehetőség szerint ne vágj a képből utólag, hanem eleve úgy komponáld meg, ahogyan viszont szeretnéd látni.

Aztán a kompozíció megkívánná azt is, hogy a kislány közelebb helyezkedjen el a kép bal széléhez. Nem sokkal, csak annyival, hogy még kellemes legyen a szemnek. Használhatod az aranymetszést, az kiváló eszköz erre.

Az utómunkáról zárszóként annyit, hogy a blogbejegyzések között találsz egy olyan írást, Milyen mértékig kívánatos az utómunka? címmel. Azt ajánlom szíves figyelmedbe!