A harmónia megteremtése

2019. 01. 20. | Szalay Krisztián

Harmónia nélkül nem jöhet létre tetszetős alkotás. Hiánya önmagában megakadályozza a kompozíció egységét. Minden valamirevaló fényképen felfedezhetünk összhangot, ami a számos képi elemből összefüggő egészet alkot.

Hogyan nyilvánul meg mindez a gyakorlatban? Először is nézzük meg, pontosan mit jelent a harmónia. A Magyar Értelmező Kéziszótár valakik vagy valamik közötti összhangként definiálja. Az összhang szóra pedig az alábbi meghatározást adja.

Különböző dolgok, tényezők közötti zavartalan, egymást kiegészítő vagy segítő viszony.

Ez a lényeg, és ez a legfőbb célja a komponálásnak. Nem véletlen nevezik képalkotásnak is, hiszen a képet azelőtt kell megalkotnunk, mielőtt elkattintjuk az exponáló gombot. Harmóniát kizárólag előzetes tervezéssel fogunk tudni elérni. Még akkor is, ha erre pusztán néhány másodperc áll rendelkezésre.

Gyakorlatban azonban nem mindig egyértelmű, hogy mely tényezőkre figyeljünk, éppen ezért nem árt, ha némi rendszert viszünk a tervezésbe. Az alábbiakban leírtak segíthetnek átlátni a helyzetet. Nem kell görcsösen magadra erőltetni egyiket sem, pusztán útjelzőként szolgálnak. Minél több szempontot veszel figyelembe, annál jobb eredményre számíthatsz.

Arányok és arányosságok

Az arányok helyes alkalmazása látványos eredményt nyújt, szembetűnően emeli a kompozíció minőségét. Azonban ugyanilyen látványosan rontja az összhatást, ha azok felborulnak, vagy túl statikussá válnak. Utóbbi alatt értjük a túlzott egyensúlyt, ami szintén nem egy kívánatos dolog, mert mozdulatlanságot eredményez. A felvételen kell, hogy némi feszültség jelenjen meg, ez adja a dinamikát a fotónak. Meg kell találni a szimmetria és az asszimmetria közötti megfelelő arányt.

Az arányok többek között jelenthetik a fénykép oldalarányait, kép fő részeinek egymáshoz viszonyított méretét, az egyes képi elemek méretét, azok elhelyezését, a fő motívum pozícióját a képmezőben, a markáns vonalvezetés helyét, és még sorolhatnám vég nélkül. Neked kell az adott szituációban észrevenni, hogy mit és hogyan kell a képre komponálnod, hogy azok arányossága harmóniát ébresszen a nézőben. Az aranymetszéshez és a harmadolás szabályához mindig fordulhatsz.

A kép mondanivalója és a képi elemek egysége

Azért fényképezünk, hogy a felvételen keresztül üzenjünk képi formában. Ha nincs üzenet, a kép semmitmondó. Márpedig az a célunk, hogy igenis kommunikatív produkciót hozzunk létre. Tehát mindent ehhez a célhoz kell felsorakoztatni.

Az üzenetet a lehető legegyértelműbben kell kifejezni. Minek nehezítenénk a dolgunkat azzal, hogy megjelenítünk bármi olyat is, ami nincs összefüggésben a mondanivalóval? Ami a képre kerül, azt a néző látni fogja. Kerüljük az egymásnak ellentmondó, vagy a kép kommunikációját gátló objektumokat, és csak az egymáshoz tartozókat tegyük a kép részévé!

A képen megjelenő színek együttes hatása

Meglepő módon legtöbben a színharmónia szerepét és fontosságát becsülik alá. Pedig a színek az arányokhoz hasonlóan erőteljesen javítják vagy rontják a felvétel összhatását. Nézzünk egy hasonlatot. Egy zeneműben a disszonáns, egymáshoz nem illeszkedő hangok még a zenében kevésbé járatosakban is kellemetlen érzést ébresztenek, mert hallják, hogy valami nem stimmel. Vizuálisan a színek bírnak hasonló jelentőséggel. A lényeg, hogy érzékszerveink számára kellemes érzetet árasszon a felvétel. Minél befogadhatóbb, annál valószínűbb, hogy sikere lesz az alkotásnak.

Ezért sem szabad az igazi művészetet összekeverni a kortárs jelzővel illetett, mesterségesen felkapott, a nagyközönség számára érthetetlen, befogadhatatlan produkciókkal. Megjegyzem, hogy ezzel a kortárs művészet mint fogalom is le van járatva, mert attól még, hogy kortárs, nem kellene ellenérzést kiváltania. A művészet nem egy szűk réteg kiváltsága, hanem egyfajta minőség, ami meg kell, hogy jelenjen hétköznapi életünkben, bármiről is legyen szó. Amikor szépségről, harmóniáról, esztétikáról beszélünk, akkor művészetről beszélünk.

Visszatérve a színekre, ez egy óriási terület, és nem foglalható össze néhány mondatban. Viszont a 101 Fotótipp sorozatban a színekről, valamint a szürkeárnyalatos képekről öt részen keresztül írtam kimerítően, nagyon sok példával, ami segíti a gyakorlati alkalmazást. Ott mindent megtalálsz róla.

Konklúzió

A fent leírtak az oka annak, amiért egy fénykép sikere elsődlegesen az alkotón múlik, a technika – bár fontossága nem elhanyagolható – csak másodlagos szerepet játszik. Az alkotás, a fénykép létrejötte élvez elsőbbséget. Jobb elkészíteni a képet szerényebb minőségben, mintha egyáltalán nem fényképeznénk. Ugyanakkor kövessünk el mindent annak érdekében, hogy a rendelkezésre álló eszközökkel az elérhető legjobb megjelenést biztosítsuk.

Ezért hangoztatom amilyen gyakran csak tudom, hogy igyekezzünk eleve úgy elkészíteni a felvételt, hogy a lehető legkevesebb utómunkára legyen szükség, vagy ami még jobb, egyáltalán ne szoruljon a kép utólag korrekcióra. Az utómunka maradjon az, ami a rendeltetése, hogy a jó kép összhatását tovább erősítse. Erről pedig ebben a cikkben írtam részletesen.

Minden kompozíciós szabályt, beleértve a színharmónia legfontosabb megjelenési formáit is, megtalálsz a 101 Fotótipp sorozatban, rengeteg példafotó és illusztráció kíséretében. Javaslom, hogy iratkozz fel a tippsorozatra, akár újra és újra. Mert bár egyszerű szabályszerűségekről van szó, igazán úgy fogod hasznát venni, ha egyre inkább részévé teszed munkáidnak. Ez nem egycsapásra történik, hanem egy folyamat. Az alkotás csodálatos útja.