A hisztogram értelmezése
2019. 11. 07. | Szalay Krisztián
A fotográfiában elsődleges célunk, hogy felvételünk helyesen exponált legyen. A gyakorlatban ez annyit tesz, hogy a kép nem túl sötét, nem túl világos, hanem olyan, amilyennek láttatni szeretnénk, valamint részletgazdag a fényes és árnyékos területeken is. Ennek ellenőrzésére kiváló eszköz a hisztogram.
A hisztogram egy grafikon, ami visszajelzést ad számunkra az elkészült kép tónustartományáról, azaz a tónusok mennyiségéről. A tónustartományt öt részre szokás felosztani. Ahogy haladunk a legsötétebbtől a legvilágosabb tónusig, úgy beszélünk árnyékokról, sötét tónusokról, középtónusokról, világos tónusokról és csúcsfényekről. Ezek az elnevezései a teljes tartomány egyes részeinek. A hisztogramot is ezek alapján értelmezzük.
A grafikon vízszintes tengelye a tónustartományt, a függőleges tengelye pedig a mennyiséget jelöli. Az ábráról könnyedén leolvashatjuk, hogy az egyes tartományokból mennyit tartalmaz a kép. Értelemszerűen minden egyes felvételnek egyedi a hisztogramja. A helyes expozíció szempontjából a két legszélső tartományt, azaz az árnyékokat és a csúcsfényeket érdemes alaposabban megvizsgálnunk.
Akkor kaptunk helyes expozíciót, ha a grafikon görbéje a teljes tónustartományon belül marad, azaz véget ér az árnyékok, illetve a csúcsfények zónájában. Mindegy, hogy ezt milyen meredeken teszi, a lényeg, hogy a teljes görbének látszania kell. Abban az esetben, ha egyik vagy másik oldalon nem ér véget a görbe, azt jelenti, hogy azon a területen képi információkat veszítünk. Ha a hisztogram bal oldalán, az árnyékoknál látjuk ezt, akkor túl sötét, azaz alulexponált képet kapunk, jobb oldalon a csúcsfényeknél pedig túlexponálásról, kiégésről beszélünk, amikor a világos területek válnak részlettelenné. Mindegy, hogy a grafikon területén belül milyen alakzat rajzolódik ki. Az sem baj, ha a görbe nem tölti ki a teljes mezőt. A hisztogram rajzolata úgyis a kép jellegétől, tónusaitól függ. A legfontosabb az, hogy ne veszítsünk képi információkat.
A hisztogramról leolvashatjuk a helyes expozíciót. A grafikon görbéje “nem lóg ki” egyik oldalon sem, azaz nincsenek elvesztett képi információk, és a kép teljes területe részletgazdag.
A túlexponálást úgy jelzi a hisztogram, hogy a grafikon görbéje a jobb oldalon nem ér véget. Ezt nevezzük kiégésnek. A világos területek egybefüggő, részlettelen fehér területté váltak.
Az alulexponált kép hisztogramján a grafikon görbéje a bal oldalon nem ér véget. Ebben az esetben az árnyékos területek váltak részlettelenné, amit bebukásnak vagy foltosodásnak nevezünk.
Gyakran előfordul, hogy a kép jellege szinte megköveteli, hogy egyes részei alá- vagy túlexponáltak legyenek. Történhet például éjszakai felvételek esetén, mikor az égbolt egybefüggő, részlettelen fekete területként jelenik meg. Havas tájat érdemes egy kicsit túlexponálni, hogy a hó ragyogó fehérnek látszódjon, így viszont biztosan számíthatunk egy kis kiégésre. Sziluettképek esetén, főleg mikor a napkorong is látszik a felvételen, mindkét jelenséggel találkozhatunk. Ezeket ugyanúgy mutatni fogja a hisztogram. A lényeg, hogy felismerjük, hogy adott helyzetben kell-e korrigálnunk, vagy sem.
Az expozíción könnyen változtathatunk. Automata vagy félautomata üzemmódban az expozíció korrekció funkciót használjuk. Túlexponálás esetén a negatív irányba módosítsunk, ha pedig alulexponált lett a kép, akkor a pozitív irány lesz a megoldás. Manuális módban pedig e három tényező áll rendelkezésünkre az expozíció megváltoztatásához. Amennyiben erről részletesen olvasnál és szeretnéd érteni mélységében is a fényképezést, akkor jó szívvel ajánlom ezt a könyvet, vagy akár a könyvvel együtt az online tanfolyamot!
Felmerülhet a kérdés, hogy miért van szükség a hisztogramra, mikor a fényképezőgép kijelzője úgyis megmutatja a végeredményt. Sajnos az elkészült kép gyakran köszönő viszonyban sincs a kijelzőn megjelenített változattal. Ha jártál már úgy, hogy számítógépre feltöltve, nem azt látod mint a kijelzőn, akkor tudod, hogy miről beszélek. A hisztogramra viszont bátran támaszkodhatsz.
A legtöbb digitális fényképezőgép rendelkezik ezzel a funkcióval. Ha nem tudod, hogyan jelenítsd meg, akkor bátran olvasd el a használati útmutató erre vonatkozó részét. Tudom, hogy ez a könyv nem tartozik a népszerű irodalmi művek közé, és sokan előbb olvassák el a Háború és békét, kétszer. Azonban nem fog megártani, ha néha egy-egy funkciót alaposabban is megismersz, és gyakorlatot szerzel használatában. Ezek az eszközök érted vannak, használd őket bátran!