A Rembrandt háromszög
2019. 05. 14. | Szalay Krisztián
A klasszikus portréfényképezés alapját képezi a Rembrandt világítás, amely az egyik legegyszerűbb, széles körben alkalmazható, és könnyűszerrel kivitelezhető technika műteremben és természetes fényviszonyok között egyaránt.
Névadója festményein megfigyelhetjük, hogy a portré alanyának arcán az árnyékos oldalon a szem alatt egy fény háromszög rajzolódik ki. Ezt illusztrálja a cikk borítóképe. Ahogyan erről korábban írtam a tónusok című cikkben, azáltal, hogy az arcon váltakozik a fény és az árnyék, plasztikusságot, térbeliséget kapunk. Ez a lényege ennek a technikának. Szokták nevezni háromszög világításnak is az imént említett rajzolat elnevezéseként.
A Rembrandt világítás egyetlen fényforrással is megvalósítható. A lámpa megközelítőleg 45-60 fokos szöget zárjon be a fotós és a fotóalany tengelyével, és a fény kb. 35-45 fokban érkezzen felülről. Mindez természetesen csak kiindulópont, elnagyolt érték, és a valóságban finomítást igényel a beállítás.
Az összhatást módosíthatja az alany testtartása, fejének pozíciója és az arc karakterisztikája, hiszen nem sík felületről beszélünk, a „kiálló alkatrészek” árnyékot vetnek. Különösen az orr játszik szerepet az arcon megjelenő fény és árnyék rajzolatában. Nem tudnád ugyanabból a helyzetből ugyanúgy lefényképezni Mátyás királyt és Pinokkiót, valamelyest változtatnod kellene a fényforrás helyzetén és irányán.
Miért is fontos ennyire ez a nyavalyás háromszög? Fontosnak nem fontos, de baromi jól néz ki. Méghozzá annyira, hogy ezt a fajta világítást tartják a klasszikus portréfényképezés alapjának. Azáltal, hogy az arcnak van egy világosabb (derített), és sötétebb, árnyékos (derítetlen) fele, megkapjuk a fej térbeli rajzolatát. Ezt a plasztikus hatást tovább erősíti, hogy a derítetlen oldalon is jelenik meg fény, ami ráadásul az arc karakterét tovább hangsúlyozza. Ez pedig nem egy rendezetlen, alaktalan folt, hanem egy szép háromszög.
A Rembrandt, avagy a háromszög világítás nem csak a stúdiófényképezés során valósítható meg, kinn a szabadban is segítségünkre lehet. Amikor a napfény alacsonyabb szögből érkezik, és a fotóalanyt kissé oldalról éri, akkor is megkaphatjuk a kívánt eredményt. A háromszög még abban az esetben is kivehető lesz, ha a Nap sugarait vékony felhőréteg szűri, bár sokkal kevésbé lesz kontúros a forma.
A cikkben igyekeztem a végletekig leegyszerűsíteni a technika ismertetését, amivel pusztán csak egy kiindulópontot szerettem volna adni. Arra biztatlak, hogy kísérletezz bátran! Fedezd fel, hogy mi történik akkor, ha más és más szögből éri a fény az alanyt. Figyeld meg az árnyékok és a fények játékát az arcon, és alkoss kedvedre!
Borítókép: © Museo Nacional Thyssen-Bornemisza, Madrid