Svenkelés

2019. 01. 29. | Szalay Krisztián

A mozgás érzékeltetése a legerőteljesebb fotográfiai kifejező eszköz. Amikor képes vagy dinamizmust, erőt, sebességet megjeleníteni a képen, akkor igazán hatásos felvételt készítettél.

A svenkelés kifejezés a filmiparból származik, és a kamera vízszintes elfordítását jelenti egy adott pozícióból oly módon, hogy miközben fordul a kamera, leköveti a felvétel tárgyát. Például egy elhaladó autót. Sportesemények közvetítésénél gyakran viszontláthatod ennek a technikának az alkalmazását. Mindezt hogyan alkalmazzuk a fotográfiában?

Amikor mozgásban lévő dolgot fotózunk, két lehetőségünk van. Befagyaszthatjuk a mozgás egy adott pillanatát vagy bemozdulással érzékeltethetjük azt. Mindkét esetben a záridő lesz az elsődleges kulcsfontosságú tényező, és a további expozíciós értékeket ehhez rendeljük hozzá. Ahhoz, hogy minden tökéletesen érthető legyen, olvasd el a fényképezés összetevői, valamint az élesség és életlenség című cikkeket is mielőtt tovább haladnánk.

A fotográfiában a svenkelés technikájához a bemozdulás elengedhetetlen. Azonban nem a mozgásban lévő objektumot mozdítjuk be, hanem a hátteret. Ezt úgy érjük el, hogy a mozgó tárgyat a fényképezőgéppel lekövetjük oly módon, hogy az lehetőség szerint a képmező ugyanazon részén tartózkodjon. Mivel a tárgy és a fényképezőgép együtt mozog, ezért a felvételen az állóképként jelenik meg, a háttér pedig elmosódik.

Ennek a jelenségnek a megértése végett képzeld el, ahogy az autópálya egyik sávjában autózol, a melletted lévő sávban pedig pontosan ugyanakkora sebességgel halad egy másik autó is. Ha erre a másik gépkocsira nézel, úgy fogod látni mintha az állna. Ellentétben a háttérrel, ami csak úgy suhan. Ez a jelenség játszódik le svenkeléskor.

Elegendően hosszú záridőt érdemes választani, hogy jól érzékelhető legyen a mozgás a bemozdulás által, de azért ne annyira, hogy ne tudd lekövetni a mozgó objektumot. Ez a gyakorlatban megközelítőleg 1/4 – 1/15 másodperc körüli időt jelent. Amíg a zár nyitva van, addig minden felvételre kerül. Minél hosszabb ideig van nyitva a zár, annál nagyobb lesz a háttér bemozdulása, azonban annál nagyobb a valószínűsége annak is, hogy nem tudod a képmező ugyanazon részén tartani a mozgásban lévő dolgot, ezért az is bemozdul. Némi gyakorlással rá fogsz jönni, hogy milyen értékekkel tudsz leginkább dolgozni.

Svenkelésnél rendkívül fontos, hogy csak akkor exponálj, amikor a kamera már mozgásban van. Tehát kezdd el a lekövetést, majd amikor már bizonyos vagy benne, hogy a kamera együtt mozog az objektummal, akkor nyomd meg az exponáló gombot, továbbra is követve a tárgyat. Sőt, miután hallod, hogy az exponálás befejeződött, akkor se kapd el hirtelen a gépet.

A svenkelésnek van még egy jótékony hatása a dinamizmus érzékeltetésén kívül. Kiemeli a kép témáját azáltal, hogy a háttér bemozdulásos életlensége és a lekövetett tárgy viszonylagos élessége között különbséget teremt. Hasonlóan egy portréhoz, ahol az alany éles, a háttér pedig életlen. Portré esetében a kis mélységélességgel érjük el a háttér életlenedését, svenkelésnél pedig az erőteljes bemozdulással.

A svenkelés nem nehéz technika, de azért kell hozzá egy kis gyakorlás. Ne ess kétségbe, ha az első próbálkozások nem hozzák a várva várt eredményt. Ezzel nincs semmi baj. Sőt, az lenne meglepő, ha nem így lenne. Egyébként pedig pont az benne a szép, hogy lépésről lépésre egyre kompetensebbé válsz a fényképezésben.

Örömteli alkotást kívánok!