A súrlófény
2021. 08. 24. | Szalay Krisztián
A fotográfiában a megvilágítás az elsődleges és legfontosabb tényezőnk, hiszen egy felvétel elkészítésekor a környezetről visszaverődött fénysugarakat tudjuk csak rögzíteni gépünkkel, éppen ezért kiemelt szerepet játszik a fény jellege, intenzitása, iránya, színhőmérséklete. A súrlófény képre gyakorolt hatása meghatározó jelentőségű a fotográfiában.
Elnevezése a súrol igéből származik, utalva arra, ahogy a fény érint egy felületet. Súrlófény esetében a beeső fénysugarak majdnem párhuzamosak a felülettel, tehát egy oldalsó irányból érkező megvilágításról beszélünk. Az oldalról történő világítás több szempontból is kedvez a képnek. Ezeket nézzük most meg részletesen.
Térbeliség és plasztikusság
Mindkét fogalom a háromdimenziós formának a megjelenésére utal. Lényege, hogy egy alakzatot ne csak egy síkban, hanem mélységileg is érzékeljünk. Ahogyan a tónusokról és a kontrasztról szóló cikkben már említést tettem, ahhoz hogy térbeliséget kapjunk, szükség van árnyékokra és fényekre is, azaz sötét és világos tónusokra. Ezek váltakozása teremti meg a térhatást. A klasszikus portrévilágításnál is pontosan erre törekszünk, hiszen az arc akkor szép igazán, ha térben jelenik meg.
Súrlófény esetében a megvilágított objektum azon az oldalon lesz derített, azaz világos tónusú, ahonnan a fény érkezik, ellentétes oldalon pedig árnyékot vet. A világos és a sötét tónusok váltakozása pedig térbeliséget eredményez. Az alábbi két felvétel kiválóan szemlélteti a súrlófény és az egyenletes megvilágítás közötti különbséget.
Direkt fénynek nevezzük azt a megvilágítást, amikor a fotózandó tárgyat szemből éri a fény. Ebben az esetben a térbeliség sokkal kevésbé érzékelhető, hiszen a felületnek - például egy arcnak - mindkét fele egyenlő mennyiségű világítást kap, nincs jelentős különbség a tónusok között. Gondolj csak a szemből vakuzott igazolványképekre! Természetesen a direkt világításnak is van szerepe, de most csak a súrlófény vonatkozásában, az azzal való összehasonlítás kedvéért tettem róla említést.
A textúra látványa
Egy anyag mintázatának, felületi érdességének, azaz a textúrájának érzékelhetősége szintén a térbeli megjelenésen, a fények és árnyékok összhatásán múlik. Ahogyan egy arcot is térbelivé varázsol az oldalról érkező fény, ugyanúgy az arcbőr mintája is láthatóvá válik a legapróbb részletekig. Említhetnénk egy textil szövetét, egy vakolt fal érdességét, a fatörzs kérgének mintázatát, és bármi mást, aminek felülete nem teljesen sík.
Hosszú árnyékok játéka
Szintén a súrlófénynek köszönhetjük egy tárgy vetett árnyékának hosszanti rajzolatát. Minél alacsonyabb a fénysugarak beesési szöge, azaz minél laposabban éri a felületet, annál hosszabbak az árnyékok is. Napkelte és napnyugta időszakában, valamint az őszi, a téli és a kora tavaszi hónapokban napközben is sokat gyönyörködhetsz bennük.
A súrlófény a kontrasztos megjelenésnek köszönhetően drámaibbá, hatásosabbá teszi a felvételt. Kiemeli a textúrát, karakteres, jól kivehető rajzolatot biztosít tájaknak, épületeknek, embereknek, állatoknak, növényeknek, tárgyaknak. Járj nyitott szemmel, figyeld a fények és árnyékok játékát, nézz a világra ebből a szemszögből is, fényképezz, alkoss örömmel!